A pengő pénzrendszer (1926-1946)

A gazdasági alapok és lehetőségek megteremtése után heves viták folytak arról is, hogy mi legyen az új pénz neve és milyen legyen a külső megjelenése. Az elnevezés kérdésében kibontakozó sajtópolémiában hangot kapott a közvélemény is. Új pénznévként felmerült a máriástól a tallérig sok más, addigi pénztörténetünkben előfordult régi magyar pénz elnevezése. Az MNB memorandumban fordult a pénzügyminiszterhez, s bár nem kívánta eldönteni a vitát, de szakszerű érveléssel a végül is elfogadott pengőt és fillért javasolta Az első pengő papírpénzek az 1926 március 1-i keltezésű 5, 10, 20, 50, illetve 100 pengősök voltak.

Majd 1927 július hó 1-i keltezéssel megjelent az 1 000 pengős is.

Az 1931-ben kitört nemzetközi pénzügyi válságot az állam a külföldi tartozások visszafizetésének leállításával próbálta kivédeni. A Pengő inflálódásának kezdete 1938-ra tehető, amikor a kormány meghirdette az 1 milliárd pengős fegyverkezés programot, amihez csak 600 millió pengő fedezet állt rendelkezésre. A visszacsatolás során 1938 és 1941 között Erdély, Bácska, Felvidék, Kárpátalja ismét az ország területéhez tartozott, ezáltal jelentősen megnőtt a pénzforgalom, ez tovább növelte a leértékelődési nyomást. A háború is jelentősen hozzájárult a pénzromláshoz. 1938 és 1944 között az állam 21,5 milliárd pengőt fordított hadikiadásokra, ez 1938-as GDP kétszerese volt.

A nyilaskormány 1945 folyamán forgalomba hozott 1943 február 24-i keltezésű 1 000 és 100 pengőst, valamint csillaggal ellátott sorozatszámú 1936-os 10 pengőst és 1930-as 100 pengőst. Ezek Veszprémben készültek a nyilas kormány székhelyén, de csak Ausztriában a kitelepített csapattestek között került forgalomba. A többi bankjegyet Szálasiék zöld színű nyilaskereszttel felülbélyegezték. Az inflációt tovább fokozta, hogy a Vörös Hadsereg 1944 folyamán 1, 2, 5, 10, 20, 50, 100 és 1 000 pengősöket hozott forgalomba. Az infláció üteme a második világháború befejezése után egyre gyorsabb lett. Egymás után jelentek meg az új, egyre nagyobb címletű bankjegyek. Az 1945 decemberében végrehajtott 75%-os vagyondézsma, a pénzek bélyeggel való ellátása csak ideig-óráig lassította a pénz értéktelenedését. Az elértéktelenedés következtében újabb és újabb bankjegyek jöttek forgalomba. 1946 május 27-től a bankjegyeket 6 millióval (milpengő), július 1-től 12 millióval ( Bilpengő) hoztak forgalomba. A legnagyobb címlet az 1 milliárd Bilpengő volt. Ez utóbbi azonban már nem került forgalomba. A pengő története mindmáig a világ legnagyobb valuta inflációja volt.

A magyar kormány kénytelen volt újabb intézkedést hozni. A 11.600/1945. M.E. sz. rendelettel 1946. január 1-től bevezették az adópengőt mint számolási egységet. Az adópengő és a "sima pengő" közötti értékarányt naponként állapították meg az emelkedő árszínvonal alapján és hírdették ki az adópengő következő napra érvényes értékét. A kétféle pengő közötti arány 1946. január 1-6-ig 1:1 volt. Mivel az árak fél nap alatt, később már órák alatt is emelkedtek, így mindenkinek célszerű volt délutánonként a bankba vinni "sima pengő" készletét, mert azt másnap az adópengő új árfolyama alapján ismét felvehette "sima pengőben".

Eleinte csak a bankbetétek, hitelek és adóbevételek szóltak adópengőre. A mindennapi adás-vételek, bolti árak, munkabérek megállapítása, fizetése "sima pengőben" történtek. 1946 májusában a "sima pengő" bankjegyeket már egyre kevesebb helyen fogadták el. A kormány 1946. május 18-án megjelent 5.600/1946. M.E. sz. újabb rendeletével bevezették az ún. adójegyek forgalmát. A rendelet értelmében május 30-tól az adópengőben kivetett közadók lerovásának megkönnyítése céljából a pengő törvényes fizetési eszközzel való fizetés helyett egyes közadókat adópengő adójegy beszolgáltatása útján kellett leróni. A július 8-án megjelent 2.240/1946. PM. Sz. rendelettel megszűntették a "sima pengő" fizetőeszköz szerepét és az adópengő vált törvényes pénzzé. A "sima pengő" kibocsátása és forgalma tehát gyakorlatilag megszűnt. Ettől függetlenül a pengő és adópengő értékarányát egészen július 27-ig naponta közölték.

A minisztertanács már májusban tárgyalta a stabil pénz megteremtésének szükségességét. Május 21-én elfogadták az értékálló pénz bevezetéséről szóló törvényjavaslatot. 1946. július 27-én jelent meg a 9.000/1946. M.E. sz. rendelet, amelynek értelmében a pengő helyébe a forint pénzegység, pénzrendszer lép: